2016. december 29., csütörtök

                                          



                                     Vér
                                     elvékonyult hámrétegen
                                     sérülékenyek apró érzéseim csatornái;
                                     rendszerben folydogál bennem
                                     érzéketlenségem.
                                     hozzászoktam a vértelenséghez.
                                     bírok annyit mint virág a jégben.
                                     az utolsó nyár vért fakasztott,
                                     hittem a szerelem tette, de 
                                     nem idegen test okozta.
                                     a csepp-kis vért a szokatlan gyönyör 
                                     buggyantotta ki.
                                     az érzéssel bántottam magam.

2016. november 19., szombat





Testtel bármi eljátszható,
de ami valóban van az szebb.
Ha éreznéd ezt az édes elhalást.
Feküdj mellém a nedves földre,
i​tt helyén van minden
a lerakódott összes mocsok felett.
Nézz rám.
Lásd a csendet.
Most mondanom kellene valamit,
de miért olyat amit vársz,
hacsak nem azt várod
hogy igazat mondjak
múlt időről, jövő halálról.
​T​estemmel még ​bármit tehetsz.
L​elkem már megfoghatatlan.

2016. október 1., szombat




                                                 



                                           Kert tűz ellen

                                           Ilyen kertet kell keresnem,
                                           hol a lápos talaj, melyen
                                           nehezen terem a betennivaló
                                           és záratlan kapu védi,
                                           megállítsa a tüzet.

                                           Második anyám lakott a házban
                                           a kert elején
; ablaka az útra nyílott,
                                           honnan bárki láthatta fehér testét,
                                           mikor esténként levetkőzte
                                           magáról a fájdalmat.

2016. június 18., szombat



                                        Völgy


                                        Középen a törés patakot ölel.
                                        A fiú a hűs vízben nem mosdik meg,
                                        nem hisz tisztító hatásában,
                                        menekülni próbál.

                                        Belegabalyodik a kísérletfák ágaiba,
                                        azok agyába fúródnak egy pillanatra,
                                        hogy megtudják, mire gondol.
                                        Hiába ölelik aztán bajt sejtve szelíden,
                                        újabb és újabb levelet bontva.

                                        Ő kitépi magát az ágnyúlványok közül,
                                        a völgy talaja megbomlik lába alatt,
                                        kibuggyan a homok,
                                        amit a növényzet már rég befedett.

                                        A lány a fiú után nyújtja kezét.
                                        Az erek szíve felé folynak,
                                        utánozva a patak görbületét a völgy testén.