2016. június 18., szombat



                                        Völgy


                                        Középen a törés patakot ölel.
                                        A fiú a hűs vízben nem mosdik meg,
                                        nem hisz tisztító hatásában,
                                        menekülni próbál.

                                        Belegabalyodik a kísérletfák ágaiba,
                                        azok agyába fúródnak egy pillanatra,
                                        hogy megtudják, mire gondol.
                                        Hiába ölelik aztán bajt sejtve szelíden,
                                        újabb és újabb levelet bontva.

                                        Ő kitépi magát az ágnyúlványok közül,
                                        a völgy talaja megbomlik lába alatt,
                                        kibuggyan a homok,
                                        amit a növényzet már rég befedett.

                                        A lány a fiú után nyújtja kezét.
                                        Az erek szíve felé folynak,
                                        utánozva a patak görbületét a völgy testén.


2016. április 8., péntek




                                  A kívülálló menekülése Budapestről

                                  Egy ölelkezés a város.
                                  Körutak karjai hidakra vasalva.
                                  Kartondoboz-utcasarkok:
                                  tűzfényben égőket ismerek!

                                  Sövény mögött, hová vizelni járnak
,
                                 
testet törnek a fények.
                                  Nyitott aluljáró:

                                  mennyire mutathatom vágyam?

                                  Puha mosolyok, aszott bűnök,
                                  divatos ártatlanság, bájoló hangok,
                                  egy fehér tunikás nő:
                                  fáj a szépsége.

                                  Sildes sapkám rejti arcom,
                                  fekete szvetterem karom.
                                  bocsánatot kérek egy esőben:
                                  ernyőm valakit ér, lekurváz.

                                  Galambokból egyre kevesebbet látok,
                                  rájuk számtalanszor vágyom, repülnék.
                                  Itt vannak, surrognak:
                                  emberrengeteg.

                                  Legértékesebb számomra a kéz,
                                  táskám markolászom,
                                  pénzem meg van-e
:
                                  bár
mibe kerül, nem számít.



2016. február 28., vasárnap




                                            Tizenkét ezüstlepke
             
                                            Az oldalt fésült hajam
                                            egy hazugság, elölről,
                                            de balról nézve is
;
                                            állítólag így fiatalosabb.

                                            Ha jobbról nézed az arcom,
                                            láthatod, hogy az
                                            előző két nézet
                                            tényleg hazugság.

                                            Nem elég egy fésűvel
                                            meghúzni a középvonalat,
                                            hajat kell előbb mosni
                                            lehajolva, hogy a víz

                                            a testet ne érje, kifacsarni,
                                            kifésülni, majd hátravetni.
                                            Tükörbe nézni, és ezután
                                            meghúzni a középvonalat.
              
                                            Tizenkét ezüstlepkém
                                            huszonnégy kígyóm között,
                                            egy ezüsttálon, az asztalomon,
                                            pontosan középen figyel.

2016. február 19., péntek





                                                 Kéreg
                                                 (Svédország)

                                                 Darabokra szakadtam,
                                                 hogy magam magammal
                                                 körültekerhessem,
                                                 mint fát a kéreg.
               
                                                 A törzs szülöttem;
                                                 ahogy anyám engem,
                                                 úgy kínlódtam, hogy kitépjem,
                                                 pedig ő is csak én voltam.

                                                 Magamba zárt szoba lettem,
                                                 de szerettem volna tudni,
                                                 ki zárt be ide engem?
                                                 Miért kicsinyült ott minden?

                                                 Kamionba képzeltem magam,
                                                 kanyargós utakra,
                                                 hol a rénszarvast féltettem,
                                                 hogy őt el ne üssem.

                                                 Mikor fésülködtem
                                                 tűlevelek hulltak hajamból.

2016. január 3., vasárnap





                                                Szerelem

                                                Megmagyarázhatatlan
                                                a reménytelenségben
                                                a meghittség.

                                                Egy bíborcsík
                                                a fekete Föld felett,
                                                s felette az arany.