2016. november 19., szombat





Testtel bármi eljátszható,
de ami valóban van az szebb.
Ha éreznéd ezt az édes elhalást.
Feküdj mellém a nedves földre,
i​tt helyén van minden
a lerakódott összes mocsok felett.
Nézz rám.
Lásd a csendet.
Most mondanom kellene valamit,
de miért olyat amit vársz,
hacsak nem azt várod
hogy igazat mondjak
múlt időről, jövő halálról.
​T​estemmel még ​bármit tehetsz.
L​elkem már megfoghatatlan.

2016. október 1., szombat




                                                 



                                           Kert tűz ellen

                                           Ilyen kertet kell keresnem,
                                           hol a lápos talaj, melyen
                                           nehezen terem a betennivaló
                                           és záratlan kapu védi,
                                           megállítsa a tüzet.

                                           Második anyám lakott a házban
                                           a kert elején
; ablaka az útra nyílott,
                                           honnan bárki láthatta fehér testét,
                                           mikor esténként levetkőzte
                                           magáról a fájdalmat.

2016. június 18., szombat



                                        Völgy


                                        Középen a törés patakot ölel.
                                        A fiú a hűs vízben nem mosdik meg,
                                        nem hisz tisztító hatásában,
                                        menekülni próbál.

                                        Belegabalyodik a kísérletfák ágaiba,
                                        azok agyába fúródnak egy pillanatra,
                                        hogy megtudják, mire gondol.
                                        Hiába ölelik aztán bajt sejtve szelíden,
                                        újabb és újabb levelet bontva.

                                        Ő kitépi magát az ágnyúlványok közül,
                                        a völgy talaja megbomlik lába alatt,
                                        kibuggyan a homok,
                                        amit a növényzet már rég befedett.

                                        A lány a fiú után nyújtja kezét.
                                        Az erek szíve felé folynak,
                                        utánozva a patak görbületét a völgy testén.


2016. április 8., péntek




                                  A kívülálló menekülése Budapestről

                                  Egy ölelkezés a város.
                                  Körutak karjai hidakra vasalva.
                                  Kartondoboz-utcasarkok:
                                  tűzfényben égőket ismerek!

                                  Sövény mögött, hová vizelni járnak
,
                                 
testet törnek a fények.
                                  Nyitott aluljáró:

                                  mennyire mutathatom vágyam?

                                  Puha mosolyok, aszott bűnök,
                                  divatos ártatlanság, bájoló hangok,
                                  egy fehér tunikás nő:
                                  fáj a szépsége.

                                  Sildes sapkám rejti arcom,
                                  fekete szvetterem karom.
                                  bocsánatot kérek egy esőben:
                                  ernyőm valakit ér, lekurváz.

                                  Galambokból egyre kevesebbet látok,
                                  rájuk számtalanszor vágyom, repülnék.
                                  Itt vannak, surrognak:
                                  emberrengeteg.

                                  Legértékesebb számomra a kéz,
                                  táskám markolászom,
                                  pénzem meg van-e
:
                                  bár
mibe kerül, nem számít.