2012. október 30., kedd

                               Szüret

                               Testem lelkembe zártam,
                               így érzéketlenebb.
                               Visszacsúsztam,
                               a lábakkal együtt.
                               Védett a kékfotel.

                               Virtualitás,
                               vágyfilm. Férjek, más
                               asszonyoké. Kopogás,
                               kalapok a fogason.
                               A férfit darabokban fogom!
                               Gyűrött egyszemélyes lepedő.
                               Már harmincnál is ez!
                               Akkor épp özvegy!

                               Az üvöltés önkénytelen,
                               számba tömöm a kezem.
                               A szomszédban épp szüret
                               van, és nem kell, hogy ezek
                               hallják értelmetlen érzelmemet.


2012. október 18., csütörtök



                       Szünetek

                       Kilépett a márványfolyosóra, már másodszor,
                       - ez volt a második szünet – a rézkorlátot
                       épp elengedte a férfi. Feléje közelített,
                       de nem őt nézte, szomorúan sóvárgó, összevont
                       szemöldökkel kutatott a háta mögött kiáramló
                       közönség között.
                       Szépsége vonzotta. Magas volt és sovány,
                       különleges. Olajbarna arca, földszínű szeme
                       elárulta nem idetartozását.
                       Ahogy elhaladt mellette, a vállára vetett
                       bőrkabátja kis szellővel megsimította
                       meztelen karját. Utána fordult. Hangosan azt mondta:
                       - Gyönyörű vagy.
                       Tudta, ha a férfi nem lenne szerelmes, mert az volt -
                       így, csak a szerelmes férfiak néznek, ilyen ideges,
                       bódult szomorúsággal -, akkor őt szeretné.
                       Érezte, az, akit keres, olyan, mint ő. Megkívánta.
                       A női mosdó tükrében meglátta az arcát. Látszott.

                       Még friss volt a „szeretlek”, ami a szájából
                       és a szeméből buggyant ki egyszerre.
                       A válasszal összeölelkezve megrekedt
                       az induló és egy álló vonat között.

                       Az ismeretlen nő is értené ezt.
                       A két férfi annyira hasonlított.

2012. október 10., szerda

                                 Pókok

                                 Kilenc nő gyűlt össze egy asztal körül,
                                 de körülülhettek volna egy ágyat is,
                                 mert az ágy és az asztal egymáshoz tartoznak.
                                 Kilencből csak háromnak van igazi ura.
                                 A többi vagy elvált, vagy özvegy,
                                 vagy még hajadon, de ők is már negyven felett.
                                 Kelt tészta receptekről, mérgezett termékekről,
                                 betegségről beszélnek, meg takarításról.
                                 Csak egy van közöttük, aki se nem hajadon,
                                 se nem elvált, se nem özvegy, se nem férjezett.
                                 Neki van a legszebb póktenyészete a világon,
                                 szinte kozmikus. Megmutatja nekik. Rögtön kap
                                 nyolc tanácsot, hogyan kellene a pókokat legyilkolni.
                                 Pedig mindannyian a földön élnek.