2013. november 18., hétfő

                                  
                                  

                                                      Nyaklánc medalionnal

                                                      Naponta hordom, már fojtogat,
                                                      lóg nyakamon, súlyos kacat.
                                                      Nem arany, utánzat, valami
                                                      csuda anyag, rozsda nem eszi.
                                                      A titkára rájöttem, miért
                                                      ilyen aktuális darab. Ezért
                                                      dobnám a szemétbe, szinte
                                                      mindenki ilyet hord, ideje,
                                                      igaz, giccs, de, ha a medaliont
                                                      kinyitom, belőle tanulhatok.
                                                      Van benne mosoly, gyermeteg,
                                                      halott emberektől idézetek,
                                                      de azokban is van valami
                                                      infantilisság, a nép így veszi.
                                                      Vannak benne istenek, igazak
                                                      és hamisak, fotográfiák
                                                      gyermekekről. Mindenki
                                                      a sajátjáról csacsog, hiszti,
                                                      és folyik a szó, mint híg okádék,
                                                      esztelenül, s ahogy a táplálék,
                                                      a szájakból előbuggyan
                                                      megemésztetlenül jön, van,
                                                      tűröm, mert fontos nagyon.
                                                      Ez az én imádott fész-bukom.

2013. november 13., szerda


                                            

                                             Tengerparton

                                             Torkomban fuldokol
                                             az élet,
                                             kibuggyan, mint
                                             a sár,
                                             nyakamon folyik.
                                             Rászárad mellemre,
                                             porlik kezed alatt,
                                             ahogy hántod.
                                             Rétegek hullnak körém;
                                             homokszőnyeg.
                                             S az ágy,
                                             ez a fodros ágy;
                                             nyaldossák
                                             a habok.
                                             Egymásba mos a víz.