2015. június 27., szombat






                                            Borostyán

                                            Falon kúszott a nyitott ablakig,
                                            hallottam leveleit,
                                            záport, vaskorlátot,
                                            befolyt az ágyra,
                                            hol selymeken feküdt
                                            egy lány kitárva,
                                            aki villámok fényénél olvasott.
                                            Vállát befonta,
                                            medencéjét roppantotta,
                                            gyerekek sírtak, férfiak pattogtak
                                            a tapéta hasadékaiban.
                                            Finom nedvesség lobbant,
                                            mint a fölgyújtott vágy.
                                            Középen a kristályvázát
                                            hangok forgatták, csikorgott, robbant,
                                            s a gyöngyesőben a szerelem
                                            magára talált.
                                            Az udvaron, a kocsifelhajtó
                                            boltíve alól kutyák ugatták
                                            a fölfelé ömlő borostyánt.