2015. augusztus 17., hétfő





                                             Rozsdás angyal

                                             Mögöttem jön,
                                             szeretném,
                                             lábán Converse.

                                             Ha megérintene egy pillanatra.

                                             Csak játszott a laptopján,
                                             valamit,
                                             talán egy vágyat.

                                             Ugyan, hogy mernék?

                                             Kedves volt, angol,
                                             kedvesebb, mint a magyarok,
                                             de nekem mennem kellett.


                                             A tömeg örvénylett, visszafolyt.
                                             Haladtunk,
                                             összegubancolódtunk,
                                             mint sekély víz a kövek között.

                                            
A szélekre sodródtam.
                                             Bukdácsoló táskák
                                             és ölelések között kutattam.

                                             Hátam egyenes,
                                             szürke,

                                            
a szám izzik.