2015. október 31., szombat





                          Sávok

                          Az ajtó mögött voltak a sávok.
                          Engedted, hogy erőszakkal törjek be.
                          Benn lapos testek, mint tükrök mutatták
                          arcom és testem hibáit.

                          A szeretet és gyűlölet
                          ragacsos-izzó anyagokként törtek fel elém.
                          Megengedted, hogy ez legyen a talaj,
                          amin járhatok.

                          Süllyedtem,
                          de sohasem süllyedtem el,
                          mert te felhúztál,
                          hogy újra süllyedhessek.

                          Sohasem feküdtem le,
                          hogy megpihenhessek,
                          így el kellett törd lábaimat,
                          hogy lerogyjak
.

                          Imádkozni kezdtem:
                          Belülről jöjjön az erőszak,
                          csendben, tisztán, csak magam ellen,
                          senkit sem bántsak, Uram.